Delhi I: Megérkezés és hőguta

Indira Gandhi International Airport:
"no smoking, do not spit, no drinking alcohol, no cooking"
"tilos a dohányzás, a köpködés, az alkoholfogyasztás és a főzés"

A következő tuktukost, autóst, motoroskerekest, bringariksást, aki rámtülköl, azt bizony lekaratézom. Fejfauszt. Én szóltam.

Az Indira Gandhi reptér parkolójában „földre köpni”, valamint „ Főzni tilos” tábla, viszont a nemrég átadott 3. terminálban kilométeres mozgójárda és szőnyegpadló várja az évi 36 millió utast, Ferihegyi Liszt Ferenc mellette falusi vasúti utasváró. Hajnalban érkezünk, nedves rongyként ránkomlik a kánikula biztató ígérete. Az szállásadónk által kiküldött taxis sumákságban a pesti belvárosi taxisok rokona, két órát várakozunk rejtélyes és érhetetlen indokkal a reptéren a taxi mellett (valami kollégára várt, aki helyette elvinne minket a szállásunkra, mert a sokkal távolabbra igyekvő 2 német lánykában nagyobb financiális vonzerőt fedezett fel).
A belváros felé döcögve szmogon átkukucskálva az út szélén sátrakban tengődő nincsteleneket nézegetjük fakó arccal (pesties aluljáró-hangulat segíti az akklimatizációt). Megérkeztünk a Dzsinnek városába. A fogyasztói hangulatot tekintve errefelé laknak a világ legoptimistább emberei, mi Görögországgal állunk versenyben az utolsó helyért.

Delhi ébredezik 

Popper Pétertől eltérően minket nem "fantasztikusan fűszeres levegővel" várt Delhi, de nem ám, ohdenem.

Delhi óvárosa, a Paharganj ("dombos környék"), bazár, bolt hátán-alatt-mögött bolt, boltocska, sufni, mozgóárus, seftes, kéregető, még csak ébredezik a húszmilliós város. A Szárnyas Fejvadász és a Meztelen ebéd környékén tessék kapirgálni, a sikátorokban szarkupacok között táncikálunk, a szmogtól nem látszik a nap, kóbor tehenek, kutyák és hajléktalanok heverésznek a mocsokban. Bűzös, amolyan falfelé fordulós piszoárok a férfiak kiszolgálására, a nők talán kiizzadják a kiizzadnivalót. Ilyent még nem láttam, hallottam, szagoltam, ez már a tel-avivi jemeni negyedet megjárt személyemnek is túl rusztikus, pedig 2010-ben állítólag 17 millió dollárt fektettek a környék ráncfelvarrására (Nemzetközösségi Játékok, brit birodalmi agónia). A Paharganj első pillantásra, sőt sokadikra is légitámadás utáni lepusztultságot ötvöz szürreális bad trippel, nyomornegyedet hangyabollyal, tehénfarmot kutyakennellel. Mintha Delhi lakosai lélekben feladták volna, parazitaként tengődve önnön városuk romjain.

Pedig. Pedig az indiaiaktól kaptunk olyan hasznos találmányokat, mint az arab-hindu számírás, a jóga, Buddha és a Váci utcában lejmoló Krisna-tudatúak. A többiekre is kitérek alkalomadtán.

Kognitív disszonancia, mondaná ezt a <strike>Balkánt</strike> Delhit látván a pszichológus haverom, ha rendes alkoholista magyarként nem itta volna el egy szerencsés hétvégén az útiköltséget. Erre a lendületes hererúgásra azé' nem számítottam, mint városképileg, mint a higiéniát tekintve. Erre inni kell.

Indian Christian Cemetery
végre valami biztató szolgáltatás

Legzöldebb völgyünk ölében
- Jó angyalok laktak ott -
Hajdan büszkén, büszke-szépen
Drága kastély ragyogott.
Földjén Gondolat királynak
Fölszökött!
Sohse lengtek szeráf-szárnyak
Gyönyörűbb torony fölött.

Ormain zászlók lobogtak,
Sárga, gőgös, víg-arany,
Mindez rég volt - tűnt koroknak
Távolaiban!
Ahány enyelgő játszi szellő
Ment arra át,
A dús, bokrétás bástya mellől
Mint szárnyas illat szállt tovább! 


Lantzenére ott a vándor,
Ki e boldog völgybe jött,
Láthatta, hogy szellem táncol
A lángablakok mögött
Egy trón előtt, amelyen ülvén
Bíborbanszületett
Királyuk trónolt, ki körül fény
Árasztott méltó ünnepet.

És gyönggyel a kastély kapuja
S rubinnal rakva volt,
Melyen át egyre s egyre s újra
Édes visszhangok árja folyt
Szikrázva a terembe: - rájuk
Egy munka várt,
S egy öröm: örökké királyuk
Eszét zengni, a bölcs királyt.
(Edgar Allan Poe - A kísértetes palota)

A Paharganj kb. 500 szállodával, hosztellal, tömegszállással várja a neohippiket és a szakadt hátizsákos turistákat, viszonylag (is) olcsó és jól be lehet takarózni az indiai valósággal. Az angol mellett héber és ciril írásjelek, ezek egész Indiában megszokottak, beleértve a muzulmánok lakta területeket is.

A betelepülés miatt jelenleg Delhi a világ egyik leggyorsabban növekvő lakosságú városa. 2015-re Delhi a becslések szerint Tokió és Mumbai után a világ harmadik legnépesebb városa lesz.

A hinduizmus Delhi lakosságának 82%-ának vallása. Ezen kívül jelentős a muzulmánok (11,7%), a szikhek (4,0%), a dzsainok (1,1%) és a keresztények (0,9%) aránya a városban. Az itteni kisebbséghez tartoznak még a párszik, az angol–indiaiak, a buddhisták és a zsidók.
A hindi az elsődleges írott és beszélt nyelv Delhiben. A városban gyakran lehet hallani angol, pandzsábi és urdu szót. Közülük az angol mindenhol használható hivatalos nyelv, míg a pandzsábi és az urdu másodlagos hivatalos nyelv. A többi nyelvi csoport között megtalálható India összes beszélt nyelve, ezek közé tartozik a maithili, a tamil, a kannada, a telugu, a bengáli és a maráthi. A pandzsábok, a dzsátok és az ujgurok a város etnikai sokszínűségének példái.
2005-ben India 35 legnagyobb városában elkövetett összes bűncselekmény 16,2%-át Delhiben követték el, ami a legmagasabb arány. Szintén itt követik el arányaiban a legtöbb bűncselekményt nők (27,6 eset 100 000 nőre vetítve, míg más városokban ez csak 14,1) és gyermekek ellen. (6,5, míg az országos átlag 1,4 eset 100 000 gyermekenként). (Delhi, wikipedia)


Hasznos infó: próbálja ki a pénzváltót a napi árfolyamok követésére. Tájékoztatásul közlöm az érdeklődőkkel, hogy 1 rúpiát  (₹, INR) 4.5 forinttal beszorozva számoltam (a forint egészségétől függően ez lehet csupán 4 is).

Hotel Namaskar, belátás

Namaskar Hotel, körpanoráma

Hotel Namaskar,
kilátás a recepcióról

Namaskar Hotel
917, Chandiwalan, Main Bazar, Paharganj,
New Delhi 110055, India

Oszt megérkeztünk a neten becserkészett Namaskar hotelba ("We are one of the highly recommended hotels in the most popular guide books for India like Lonely Planet") és halk reccsenéssel az állunk is  megérkezett a padlóra. Ezúton üzenjük a Lonely Planet szerkesztőségének, hogy fuck you very much. No, és így esik arcra szegény hülye turista, ha egy 2006-os Lonely Planettal vág neki a mesés keletnek.

Main bazar, sikátor balkanyar, a lobbi - recepció földszint épp salakig redukálva, felújítás, ősi koszbevonat mindenen, a falakon vörös bételcsulák, minden fordulóban rejtélyes, elhagyott wc-csészék várnak valamire. Az éjszakai portás bevetetlen ágyán üldögélve kiderül, hogy egy éjszaka 400 helyett inkább 550 rúpiába kerül majd nekünk, mert a lefoglalt szobának nincs ablaka – az ablak nevű pluszkomfottal ellátott szoba természetesen kicsit drágább. Cserében nagyon barátságosan megkínál zacskóba kimért kávéval, de nem merem elfogadni.

Az 550 rúpiás (230 forintos) 3. emeleti (lift, haha) szobánk ajtaját lakat és tolóretesz zárja,  az enteriőr amolyan minimál design, halovány pink fekete penészfoltokkal. Az ágynemű foltos, az ajtó szétrohadva, minden rejtélyesen büdös, a fürdő vödör + melegvíz kombinációja. Valami biztató: miután 40 fölötti kánikula sújtja Delhit, gyorsan melegszik fel a tetőn kihelyezett hatalmas fekete víztartály, ráadásul a brit kulturális hagyaték itt is megjelenik egy, a wccsészébe beépített bidészerű seggmosó berendezés képében.  Szóval melegvíz van, de csak melegvíz van. Errefelé a csapvíz a legelvetemültebb utazási könyvek szerint sem alkalmas emberi fogyasztásra, de ez Indiában nem szokatlan (ha egy pohár tiszta víz meggyógyítana minden betegséget, az indiaiak többsége akkor sem tudna hozzájutni a gyógyszerhez). Csendben hámlik a penészes falról az olajfesték, egy gekkó kíváncsian figyeli a lesújtott magyari turistákat. (összes kép a fészbukkon megnézhető)

a városképet meghatározó
csulafolt

1. Anyu, haza akarok menni.
2. Sírva röhög két magyar.
3. M., az Útitárs 2x ki-bepakolja a hátizsákját hiszterikus anyázás közepette, majd röhögőgörccsel oldja a reménytelen világ romjai fölötti kétségbeesést.
4. Azonnal meneküljünk haza.
5. Azonnal meneküljünk Ladakhba, a tibetiek közé, ott legalább hűvös van.
6. Bontsuk meg az isztambuli reptéren 16 ejróért beszerzett literes Absolut vocit.
7. Megbontottuk.
8. Nem is olyan rossz ez, végül is kalandot vagy mit kerestünk, egycsillagos szállodában bizonyára unatkoznánk.
9. Fotózással egybekötött részeg kóválygás a nyomornegyedben, ami talán nem is nyomornegyed, csak patinás, az egyik sikátorban ott lapul egy Turist Info Center (kamuflázs, álcaháló a felirat: ezek elszánt vérszívók, profitorientált utazási cégek).
10. Egy riksás 20 (90 forint) rúpiáért elvisz egy boltba, ahol végre sörhöz jutok kb. 500 forintért, a hőség nem kedvez a töményfogyasztásnak, kezdek elkékülni (a bazár és környéke szeszmentes övezet, nincs piabolt, csak kocsma, kocsmaáron).
11. Hosszas kérdezősködés után elkeveredek egy boltba, ahol hajlandóak a pult alól cigit adni, 1 szálat. Megveszem a készletet, egy pakk Henszonésbeggyest 800 forintnyi pénzért, aztán visszakínálom a tulajt és nagyszámú haverját, mert a vodkától megtelek szeretettel.
12. Fejes a foltos lepedőre, a mennyezeti ventilátor kellemesen kavargatja a takonyszerű levegőt.

Jé, mennyi lányka utazik idefelé.
Keresik a választ a kérdésre.


Négy órával és húsz perccel később, az utazástól fizikailag kimerülve, de szellemileg éberen, elérte Gandhitown szemétkupacokkal ékes peremét. Orrát megcsapta a település szaga, a rothadás égett szaga, amelybe számtalan apró tűz savas bűze keveredett.
Az utazás alatt új ötlet fogalmazódott meg benne, így az utolsó pillanatban mégsem Sarah Apostoles, hanem a hebe szent, Ignatz Ledebur viskója felé fordult.
Ledeburt az udvarban találta, egy vén, rozsdás benzingenerátort bütykölt, körülötte a gyerekek és a macskák hada.
Láttam a tervet – intette le a magyarázkodni készülő Gabrielt. – Nemrég jelent meg a horizonton vérrel írva.
Akkor tudja, mit akarok magától.
– Igen – bólintott Ledebur. – És a múltban számos nőnél hasznát is vettem.

(Philip K. Dick | Az Alfa hold klánja)

Este Nagy Erzsi világjáró & bajkeverő (keletiutazas.blogspot.com) induláskor kapott útmutatásait követve felkeressük a Lord Krishna hotel tetejét (Everest Kitchen Sunny Rooftop, bár és restaurant), itt állítólag minden zöldséget tiszta (nem csap, nemnem) vízzel alaposan lesikálnak, sőt a jégkockákat sem csapvízből fagyasztják. Feltételezhetően a mosogatást is duplán desztillált vízzel intézik a turisták bélműködésének védelmében, ráadásul a tetőtérről kiváló a kilátás, a szmogtól függően akár két kilométerre is ellátni. A kajára várva egy érdeklődő egérkét fotózgatunk, reménytelenül kavargatja a levegőt egy hűtőszekrény méretű, ütött-kopott Desert Cooler..

"A kocsma tömve nevető, heherésző, üres arcokkal, akik elszántan igyekeznek elhitetni magukkal és egymással, hogy pompásan mulatnak. Megpattantak az otthoni magány és szürkeség elől."

Everest Kitchen Rooftop Restaurant
(nem-vegetáriánus, non-vegetarian)
1171-75 Main Bazar (Lord Krishna szálló tetején, tessék gyalogolni),
6 Tooti  Chowk Pahar Ganj, Delhi-110055
Tel +91-11-23561456

Palak Paneer: (házi, helyben készült) fehér sajt spenótszószban (75  ₹), valamint chicken curry 110  ₹ (kb. 500 magyar pénz). Citromfű tea (2 személyes, 70  ₹). Cola (1 pint) 25 ₹  . Limca, citromos-cukros izé, 25 ₹ , made by Coca-Cola, rémületes, az isten szerelmére, ne. A citrom-gyömbér-méz tea viszont odabasz.

A sört a már említett alkoholtilalom miatt teáskannában szervírozzák. King Fischer, 120 rúpia (550 HUF).
(összes kép a fészbukkon)

A nagy bélkatasztrófa elmaradt, sőt, miazhogy, utitárs éppen a klón üldögél reménykedve.
Námászté, pá, vége az első napnak, simogassátok meg a kutyákat.

 lefordítva:
Everest Kitchen on Rooftop Sunny Garden Restaurant

szemközt az Everest

Chicken Biryani

momo

palak paneer és indian chicken curry

Aloo Gobi

Paharganj by night

Asszem, elmúlik a székrekedésem.